Bár a legtöbb hölgynek nem teljesen ismeretlen a gyűrű viselése, az uraknak bizony furcsa és szokatlan lehet az a „szorítás” a gyűrűsujjon. Nem, ez nem egy emlékeztető ígéretünkre, egyszerűen csak egy eddig ismeretlen újdonság, ami rövid időn belül olyannyira az életünk és mindennapjaink részévé válik, hogy fel se fog tűnni, ha odaütődik valamihez, koccan, vagy súrlódik.
Azt viszont észre fogjuk venni, hogy már nem olyan fényes, sőt karcos, esetleg elszíneződött.
Először is: nem kell megijedni. Azzal, hogy forrasztás nélküli karikagyűrűt választottunk, nagyon sok olyan hiba, vagy sérülés lehetőségétől megkíméljük magunkat, ami a más technológiával készülő ékszereknél előfordulhat.
Másodszor: ez egy teljesen természetes dolog. Ha viseljük a gyűrűt, akkor azon bizony ez látszódni fog.
Az arany és az ezüst puhafém, ami azt jelenti, hogy más kemény felületekkel érintkezve kisebb-nagyobb karcolások keletkezhetnek rajta. Ezek lehetnek olyan aprók, hogy csak nagyítóval láthatók, de akár ijesztően nagyok és mélyek is, ha nem vigyáztunk eléggé. Az apróbb karcolások miatt tűnik mattabbnak az ékszer (vagy eredetileg matt felületek esetében éppen ellenkezőleg: fényesebbnek).
Fontos, hogy ne essünk neki otthon semmivel, vigyük vissza az üzletbe, ahol vásároltuk és políroztassuk fel. Polírozással szépen el lehet tüntetni ezeket a miniatűr karcolásokat, és gyűrűnk felülete újra eredeti fényében fog tündökölni. És ne féljünk, nem fog elkopni a gyűrűnk. Bár a polírozással valóban „veszít” valamennyit anyagából az ékszer, azonban ez olyan jelentéktelenül kis mennyiség, hogy az ékszerészek által használt érzékeny mérlegek sem mindig tudják kimutatni.
Azért a házi praktikák sem teljesen ördögtől valók. A hölgyek gyűrűiben, a kövek alatt és mellett könnyen összegyűlhetnek a mindennapi használattal járó szennyeződések: szappan, por, kézkrém. Ettől a kövek úgy tűnhetnek, mintha elvesztették volna fényüket, bemattultak volna. Ezt otthon is remekül lehet orvosolni: forraljunk vizet, tegyük az ékszert egy hőálló tálba és öntsük rá. A forró víz remekül oldja a zsíros szennyeződéseket, de eltávolításukat még jobban segíthetjük egy régi, puha sörtéjű fogkefével. Ha nagyon régi, makacs szennyeződésről van szó, akkor viszont ismételten szakember segítségét kérjük: egy ultrahangos berendezéssel mindent tökéletesen el lehet távolítani.
Még egy gyakori jelenséggel szeretnénk foglalkozni, ez a karikagyűrűk elszíneződése. Ennek több oka is lehet:
Vegyszerek, vegyi anyagok okozta elszíneződés: még a 14 vagy 18 karátos arany ékszerek is elszíneződhetnek vegyi anyagok hatására, mert az ötvöző anyagaik között található ezüst és réz érzékeny erre. Fontos, hogy védjük az ilyen behatásoktól ékszereinket, takarításhoz vagy termálfürdőben vegyük le őket. Ha meg is történt a baj, akkor sem kell megijednünk, ez egy felületi elszíneződés, amit polírozással el lehet tüntetni, tehát ilyenkor vigyük vissza az üzletbe, ahol vásároltuk.
Lekopott a ródium-, vagy az aranybevonat? Ha azt tapasztaljuk, hogy az ékszerünkről elkezd lekopni az eredeti bevonat, és alatta előtűnik egy másik színű fém, akkor se ijedjünk meg – már ha hivatalos szaküzletben vásároltuk karikagyűrűinket. Az arany ékszerek különböző bevonatokkal történő ellátása egy teljesen hétköznapi és szabályos eljárás: fehérarany ékszerek esetében azért szokták az ékszert ródiummal bevonni, hogy szebb, ezüstösebb színe legyen. A sárga arany ékszereket pedig azért szokták 22-24 karátos arannyal bevonni, hogy élénkebb, sárgább színük legyen, de dekorációs céllal egy-egy részletet ródiummal is elláthatnak: ekkor olyan lesz, mintha kétféle aranyból készült volna. Fontos tudni, hogy egyik esetben sem csökken, vagy nő az arany ékszer értéke, a bevonat nem befolyásolja azt! Ha lekopott a bevonat, egy szakember szépen helyre tudja állítani azt, de tudnunk kell, hogy a fentebb is említett hétköznapi viselésből adódó sérülések miatt a bevonatok ugyanúgy lekopnak, mint ahogy a gyűrűk felülete összekarcolódik.
Sokat tehetünk ékszereink megóvásáért azzal is, ha házi-, ház körüli munkához levesszük karikagyűrűinket. Ne viseljük edzéshez, úszáshoz, (gyógy)fürdőzéshez és olyan tevékenységekhez, melynél a kezünk fokozottan van igénybe véve, és sérülhet a gyűrűnk.
És végül, de nem utolsó sorban: egy-két évente nyugodtan felújíttathatjuk a karikagyűrűket, így mindig szépek és csillogók lesznek, mint azon a bizonyos napon, amikor felhúztuk őket egymás ujjára.
